Milyen lehet futni, győzni,

A világot lekörözni?

Kimerülten ágyba dőlni,

Az álmokban elmerülni?

Másnap újra elindulni,

Menni, menni föl a hegyre,

Imát zúgni a keresztre,

Széllel szállni, télben fázni,

Nyári záporban elázni?

Enni, falni az életet,

Tervezni a végletet.

Nem csak félni, rettegni,

Minden percért aggódni.

Talán egyszer megtudom,

Hogy lett volna-e ily’ napom.

Azt viszont úgy gondolom,

Megtalál majd a nyugalom.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

What Might It Be Like..?

What might it be like to run, to win,
To outrun the whole wide world again?
To fall into bed in weary peace,
To drift away in silent dreams?

Start writing…

To rise again the very next day,
To climb the mountain, find the way,
To whisper prayers into the wind,
To freeze in winter, yet begin,
To be soaked through by summer rain
And still stand up, and walk again?

Start writing…

To eat, to taste life’s burning sweet,
To plan the end we one day meet.
Not always fearing, trembling,
Not worrying every breathing minute.

Start writing…

Maybe someday I will know
If such a day could still be mine.
But one thing now I dare to hope:
That peace will find me, in its time.