Mindent figyel. Méricskél.
Pipál, kihúz, javít, áthúz.
Nincs benne részvét,
csak rendszer.
Megmondja,mikor mosolyogj,
mikor tűrj,
mikor add fel végre önmagad.
Vagy mindent, ami te vagy.
És te próbálsz megfelelni.
De már nem tudod,
ki az, aki figyel, les,
és ki az, aki benned hiteles.
Elvarr, elvár, elsimít.
De őszintén nem beszél.
Megfelelni nagy hiba —
veszteségem margója.
~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~
The Policeman of the World: Expectation
It watches everything.
Measures.
Ticks the boxes, crosses out, corrects, rewrites.
There is no compassion in it —
only system.
It tells you when to smile,
when to endure,
when to finally give up
yourself.
Or everything you are.
And you keep trying to comply.
Until you no longer know
who it is that watches you,
and who it is
that still feels true within you.
It stitches, smooths, demands.
But it never speaks honestly.
To strive to please —
a quiet, fatal error,
written on the margins
of my losses.
Hozzászólás