Spirituális körökben sokan foglalkoznak különböző archetípusokkal, például a görög istenek és istennők jellemvonásaival, így magyarázva embertípusokat, személyiségjegyeket és bizonyos életszakaszokat.
Ma részt vettem egy előadáson, hogy kiszakadjak Monotóniából és megtudjam, hányadán állok magammal, mint istenNővel. 😃
Egy pszichológus hölgy tartotta az előadást, első alkalommal (mert négy találkozó fedi le ezt a tematikát) ismertette a japán származású, amerikai írónő, Jean Shinoda Bolen könyvét, amely alapját adja ennek a filozofikus eszmefuttatásnak.
Sorra vesszük a fő istennők archetípusát – a független Artemiszt, a bölcs Athénét, a gondoskodó Démétért, a belső békét őrző Hesztiaét, Hérát, a házasság és elköteleződés istennőjét, Afroditét, a szerelem és szépség megtestesítőjét.
Hallgatva ezeket a jellemrajzokat, elgondolkodtam: vajon bennem melyik istennő volt, van jelen életem különbözőbb aspektusain? Melyikhez hasonlít leginkább az én utam, az én történetem?
Ahogy megismertem őket, Artemisz archetípusa nagyon közel állt gyermekkori énemhez. A természet szeretete, elmélyülés az egyedüllétben, szabadságvágy mind jelen volt kevésbé lányos alkatommal együtt.
De nem csak egyetlen istennő jellemvonása sejlik fel bennem. Mozaikként jelenik meg, mindenkiből egy-egy kisebb- nagyobb darab.
És ekkor eszembe jutott valami régi emlék: kislánykoromban volt egy naplóm, amelynek akkor a Philoméla nevet adtam. Nem tudtam róla sokat, csak annyit, hogy görög mitológiai alak. Valami azonban megfogott benne, és fontosnak éreztem, hogy a naplóm őt idézze.
Később tudtam meg a történetét: Philomélát elnémították, de ő mégis megtalálta a módját, hogy kifejezze magát – szövéssel, majd a fülemüle dalán keresztül, mert azzá változtatták. A fülemüle Philoméla óta a lélek hangjának, a kimondhatatlan fájdalom dalba fordításának szimbóluma.
Archetípusosában ő az, aki szenvedést alakít át művészetté: a némaságot dal, szövet, alkotás tölti meg.
Sok irodalmi műben (Shakespeare, Ovidius, T. S. Eliot) a megszólalás lehetetlensége és a belső hang ereje kapcsolódik hozzá.
Nem véletlen, hogy gyerekként megfogott engem ez a név. Philoméla nagyon rokon azzal, ami bennem él.
Ez a történet szimbolikus: a hang, amit elvesznek tőlünk, más formában mégis utat talál. A fájdalom átfordulhat szépségbe, a némaság üzenetté, a csend dallá.
Valahogy így van ez velem is. Amikor írok, alkotok, ásványokat fűzök, vagy szavakat formálok történetté, a saját „fülemüle-dalom” szólal meg. Ez az a hang, amit soha nem lehet elnémítani.
~Ha a hangom elnémul, a lelkem akkor is szól. A fülemüle hangja vagyok:
örökké megszólalok, amikor alkotok.~
Vajon mi a te „fülemüle-hangod”? Lehet, hogy írás, lehet, hogy zene, festés, kertészkedés vagy egyszerűen csak egy beszélgetés valakivel, aki igazán meghall. Mindannyiunkban ott él Philoméla története: a vágy, hogy kifejezzük azt, ami bennünk szól.
~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~
Philomela and the Goddesses
In spiritual circles, many people explore various archetypes — the traits of Greek gods and goddesses — as ways to understand human personalities, inner qualities, and different stages of life.
Today I attended a lecture, partly to escape my own Monotonia for a while, and partly to discover where I stand with myself — as a woman, as a goddess.
A psychologist led the session. This was the first of four meetings, and she introduced the work of Jean Shinoda Bolen, the Japanese-born American author whose book forms the philosophical foundation of this whole exploration.
We began by examining the primary goddess archetypes:
the independent Artemis, the wise Athena, the nurturing Demeter, the peace-keeping Hestia, Hera the goddess of marriage and commitment, Aphrodite the embodiment of love and beauty.
Later I learned Philomela’s story. Her voice was taken from her — silenced — yet she still found a way to express herself: first through weaving, then through the song of the nightingale, because she was transformed into one. Since Philomela, the nightingale has symbolized the soul’s voice, the act of turning unspeakable pain into song.
In her archetype, she is the one who turns suffering into art: she fills silence with song, fabric, and creation.
Countless literary works — Shakespeare, Ovid, T. S. Eliot — connect her with the impossibility of speaking and the strength of the inner voice.
It is no coincidence that the name captivated me as a child. Philomela felt familiar, aligned with something living deep inside me.
This story is symbolic: the voice taken from us finds another path, another form. Pain can turn into beauty; silence can become a message; quiet can become a song.
And this is how it is for me, too. When I write, create, weave gemstones into bracelets, or shape words into stories, my own “nightingale-song” emerges. It is the voice that can never be silenced.
Start writing…
What is your “nightingale-voice”?
Maybe it’s writing, or music, painting, gardening, or simply a conversation with someone who truly listens.
Philomela’s story lives in all of us: the desire to express what speaks from within.
Listening to the descriptions of each archetype, I wondered: which goddess has lived within me throughout different phases of my life? Which one resembles my journey?
As I got to know them, Artemis’s archetype resonated most deeply with my childhood self. A love of nature, a need for solitude, a longing for freedom — all of these lived in me alongside my softer, girlish nature.
But I do not reflect only one goddess. They appear as mosaics — small and larger pieces within me from each of them.
And then a memory surfaced: as a young girl, I once had a diary. I named it Philomela.
I didn’t know much about the name, only that it belonged to a figure in Greek mythology. Something about it touched me even then, and I felt it meaningful that my diary should carry her name.
Hozzászólás