Szerző: TündÉRszív/Fairyheart
-
Veszteség és nyereség egyszerre
Elindultunk Budapest felé.Kávészünetre a jól ismert Rompetrol Hei kútnál álltunk meg, ahol a kedvenc tonhalas szendvicsemet lehet kapni. Isteni! Egy motoros pár parkolt le mellettünk. Pihenőt tartottak, szendvicseiket majszolták a patkán ülve, fekete bőrszerkóban, napszemüvegben – igazi motoros szabadság érzése vette őket körül. Ahogy figyelem a párt, beugrik a bizottsági gyűlés képe, amint az egyik…
-
A Világ rendőre: az elvárás
Mindent figyel. Méricskél. Pipál, kihúz, javít, áthúz. Nincs benne részvét, csak rendszer. Megmondja,mikor mosolyogj, mikor tűrj, mikor add fel végre önmagad. Vagy mindent, ami te vagy. És te próbálsz megfelelni. De már nem tudod, ki az, aki figyel, les, és ki az, aki benned hiteles. Elvarr, elvár, elsimít. De őszintén nem beszél. Megfelelni nagy hiba…
-
Ha nem lennének ők… ?
Az ember ritkán gondol bele, hogy egy sors mennyire pillanatokon múlik. Hogy milyen törékeny, milyen esetleges. Most, hogy a testem és a lelkem is egy új határvonalhoz érkezett, egyre többször érzem magam a „semmi és a lét” közötti szűk mezsgyén. Innen nézve minden egészen más fényt kap: az idő, a gondoskodás, a társadalom, amiben élünk…
-
Költözés a semmi(lét)be
Most mèg áll az idő. Távol egy gép monotonon zakatol. Madarak csivitelnek, közéjük egy-két tücsök is belekezd esti műsorába. A levegő lassan hűl, a fű halkan suttog a talpam alatt. Süti, a cica engem figyel, majd lassan lekoppan a szeme. Távolinak tűnik a jövő. Megfoghatatlan, mély. Semmit nem tudok biztosan – csak egyet: mennem kell.…
-
Várakozás a biztos bizonytalanságban
🕊️ Vannak időszakok, amikor nem lehet mást tenni, csak figyelni. Várni. Hinni. És bízni. Hogy jön egy fordulat, amit most nem látunk, de tudjuk, hogy ott van. Azt, hogyan lesz tovább, mi lesz a végső döntés? Hova vezet majd az az út? Néha félünk, néha meg érezzük, hogy úgy lesz a számunkra jó. Csak egy…
-
Lehet elegünk!
Ülök a tükör előtt. Szárítja Attila, a kedvenc fodrászom a hajam miután a szokásos vágást és hajápolást elvégezte. Ilyenkor nézem ahogy jár az olló a kezében, vizslatom magam a tükörben, mennyit öregedtem, most milyen az, aki vissza néz rám. Van változás, nem is kevés, de mégis elégedett vagyok. Nem az arcom milyensége, alakja tetszik, inkább…
-
ArcÉL
Az a tény, amit nem szeretek de ez is én vagyok: minden, amit érzek, ahogy éppen vagyok, megjelenik az arcomon, sajnos sokkal határozottabban mint másokén. Egyszerűen képtelen vagyok elrejteni sem az örömömet, sem a bánatomat. A szemem, az arcvonásaim mindent elárulnak. Talán éppen ezért hiszek abban is, hogy az arc nem csupán tükör, hanem történet. …
-
Milyen lehet..?
Milyen lehet futni, győzni, A világot lekörözni? Kimerülten ágyba dőlni, Az álmokban elmerülni? Másnap újra elindulni, Menni, menni föl a hegyre, Imát zúgni a keresztre, Széllel szállni, télben fázni, Nyári záporban elázni? Enni, falni az életet, Tervezni a végletet. Nem csak félni, rettegni, Minden percért aggódni. Talán egyszer megtudom, Hogy lett volna-e ily’ napom. Azt…
-
Ajándékok, amik mélyebbre hatolnak, mint a szavak
Ma elbúcsúztam a kollégáimtól. Nem tudom, lesz-e még alkalmam dolgozni, mielőtt elköltözöm egy időre– talán ez volt az utolsó napom velük, ebben a formában. Szülinapom alkalmából vittem egy tortát. Azt gondoltam, ez lesz a kis ajándékom nekik. De sokkal többet kaptam vissza. Egy csoportképet – tele szeretettel, mosollyal. És egy borítékot is – amit csak…
