Kategória: A várakozás napjai / The Days of Waiting
-
Felkészülés -Testben
Most úgy készülök, mint egy sportoló élete legfontosabb versenyére. Nem a nagy edzések, nem a hajszolt teljesítmény ideje ez, hanem inkább a figyelemé. Annak a csendes munkának, amikor az ember pontosan tudja, hol a határ, és megtanul együtt élni vele. A fizikai aktivitásom most jóval kevesebb, mint régen. Mindig minden változik nap mint nap.Most a…
-
Hogyan készülök a transzplantációra – testben, lélekben
Ez az időszak számomra egyszerre maraton és meditáció. Nem rohanás, nem tétlenség, hanem egy különös, lassú felkészülés. Egy olyan munka, ami kívülről alig látszik, belül viszont mindent átrendez. Ma már tudom: a felkészülés maga is a gyógyulás kezdete. A testemmel most sokkal tudatosabban élek együtt.Nap mint nap tanulom, hogyan figyeljek rá, nem uralni, hanem együttműködni…
-
Féléves kardiológiai kontroll -vajon az utolsó ebben az állapotban?
Tegnap volt a féléves kontrollom a doktornőmnél.Két éve járok hozzá, de még mindig meglep az a figyelem, amit kapok tőle. Nem rohan, nem kapkod, minden kérdésemre válaszol – nem úgy, mint amihez szokva voltam korábban az évek alatt. A doktornő nagyon figyelmes. Pár napja észrevettem, hogy a hasam puffadt. Volt már ilyen korábban, sajnos a…
-
A Kastély, ahol élek
Amikor ideköltöztem, azt hittem, egy átmeneti helyre érkezem.Egy tető alá, ahol kivárok valamit, ami túl nagy ahhoz, hogy naponta kimondjam: egy új szív érkezését. A kastély első pillantásra olyan, mint egy jó helyen eltévedt mesebeli díszlet.Amikor kiderült, hogy számomra egy új – valaki más által hordott – szív az egyetlen megoldás, még nem tudtam, hol…
-
A csomag, ami elkísér
Mozgalmasak voltak mostanában a napok.A kedvesem is itt volt, aztán amikor elment, valahogy bennem maradt a sürgés-forgás lendülete, és elkezdtem összeállítani… a csomagot. Nem a kézműves boltnak szánt ünnepi dolgokat, bár azokat is nagy szeretettel készítettem, és küldtem haza, hogy örömet szerezzen azoknak, akik szeretik a természetes ékszereket. Azt a bizonyos csomagot állítottam össze, ami…
-
Költözés a semmi(lét)be
Most mèg áll az idő. Távol egy gép monotonon zakatol. Madarak csivitelnek, közéjük egy-két tücsök is belekezd esti műsorába. A levegő lassan hűl, a fű halkan suttog a talpam alatt. Süti, a cica engem figyel, majd lassan lekoppan a szeme. Távolinak tűnik a jövő. Megfoghatatlan, mély. Semmit nem tudok biztosan – csak egyet: mennem kell.…
-
Milyen lehet..?
Milyen lehet futni, győzni, A világot lekörözni? Kimerülten ágyba dőlni, Az álmokban elmerülni? Másnap újra elindulni, Menni, menni föl a hegyre, Imát zúgni a keresztre, Széllel szállni, télben fázni, Nyári záporban elázni? Enni, falni az életet, Tervezni a végletet. Nem csak félni, rettegni, Minden percért aggódni. Talán egyszer megtudom, Hogy lett volna-e ily’ napom. Azt…
